Add meg a nevét és az e-mail címét annak, akivel meg szeretnéd osztani a cikket:

Hőspogácsa, mert ma én főztem.

05február
2018

Hőspogácsa, mert ma én főztem.

Cukkinis hőspogácsa aszalt paradicsomos kölessel. Tardos János élménybeszámolója

Hőspogácsa, mert ma én főztem. És még a csarnokba sem kellett előtte elzarándokolnom, a kofákkal végtelen és áldatlan purparléba keverednem, valami rossz helyre deponált üres ládában hasra esnem, végezetül pedig a lábamat törnöm.

Hanem csöngetett a postás, igaz, csak egyszer, plusz nem is postás volt, hanem egy snájdig fiatalember, a szállító, aki a hozzávalókat egy jó nagy kartondobozban elhelyezte a konyhában. Nem mondom, hogy ingyen, de némi pénzt a Tolbuchin körúton is elkértek volna (vagy hogy hívják manapság a Szabadság-híd előtti mérsékelten gyönyörű kiszélesedést).
Az alapanyagokon kívül megkaptam a használati utasítást is, amelyet ezúttal – szöges ellentétben az elektronikus fényképezőgépekével – az első betűtől az utolsóig el is olvastam, és volt olyan rész, amit sikerült is felfognom, megértenem. Ha az olvasó bírja cérnával, helyenként idézni is fogok ebből az örökbecsű műből. Mint például mindjárt most is:
„A kőkorszak óta termesztenek kölest (de nem innen kapta a nevét – T. J.), eredetileg Indiából származik. Lisztérzékenyek is fogyaszthatják, ugyanis gluténmentes gabonaféléről van szó, de sokan lúgosító hatása miatt kedvelik.”
Ez a lúgosító hatásvadászat ugyan nálam nem jön be, de lévén végtelenül toleráns, azért sem haragszom meg, ha valakinek ez a heppje. (Persze arról fogalmam sincs, mi az a lúgosító hatás, nekem erről leginkább Lugosi Béla ugrik be, aki egyszer evett kölest, és rögtön vérszívó szörnyeteggé vált, amiből Drakulaként vidáman megélt maradék hosszú életében, Hollywoodban. Hogy a kölestől húzta-e egészen 78 éves koráig, nem tudom, de nekem ma így is, úgy is szimpatikusabbnak tűnik, mint mai vérszívó utódai. Ennyit a fjordokról.)
De ha már a vacsora egészségmegőrző, illetve esetleges károsító hatásairól kezdtünk értekezni, nem titkolhatom el, hogy magam most éppen fehérjeszegény diétára ítélve tengetem napjaim – ezért a dobozban található kétszemélyes adagot kétféleképp készítettem el. Az egyik felét szó szerint úgy, ahogy azt a fentebb már említett használati utasításban az ismeretlen konyhafőnök elém tárta, a másik felét pedig kicsit szegényesebben, a 3 deka lenmagliszt helyett a kevésbé fehérjedús prézlit használva. Bár ennek valójában semmi jelentősége sem volt, hiszen az említett összetevő összsúlya akár azt is lehetővé tette volna, hogy akár tízszer ennyit is a fejembe tömjek – igaz, akkor a húsnak már nem maradt volna engedélyezett kontingens.
Most ismét idézni fogok, ezúttal a hozzávalók komplett listáját, de csak hogy az irodalmi művekben szokásos borzongató feszültséget növeljem: „28 dkg darált csirkemell, 14 dkg köles, 18 dkg cukkini, 5 dkg vöröshagyma, 2 szál újhagyma, 4 db aszalt paradicsom, 3 dkg lenmagliszt (erről már volt szó), 2 db tojás, 2 evőkanál olívaolaj (erről meg lesz), só, bors”.
Tekintve, hogy – mint már céloztam rá – a legszívesebben magam is követném a nagy magyar, Lugosi példáját, legalábbis, ami az illető hollywoodi karrierjét illeti, úgy döntöttem, hogy esti főzési performanszom minden fázisát filmre veszem. Ezért mielőtt akcióba lendültem, ájfónomat megfelelő szögben a gázórára helyeztem, és elindítottam a time lapse alkalmazást. Ezután felbontottam a dobozt.
A fentebb részletezett összetevők mind-mind benne tartózkodtak, külön-külön csinos nejlontasakokba, illetve ami a tojásokat és az olívaolajat illeti, azok pedig egy-egy nem kevésbé tetszetős műanyagdobozba csomagolva. (A tojásokat gondos kezek még külön, egyenként szalvétába is tekerték, nehogy szállítás közben végzetesen összekoccanjanak. Nem is tették.)
Miután az összetevőket számba vettem (nem vettem a számba, hanem leltároztam őket), és megállapítottam, hogy hiánytalanul mind megvannak, az összeszerelési, akarom mondani elkészítési utasításra koncentráltam. Ez egy hat színes fotóval ellátott A4-es oldal, amelyen a fotókat a férfiak számára sorszámozták is, és minden egyes fotó alá odaírták, hogy pontosan mit ábrázol, és mely munkafázist jelképezi. Az első fotó természetesen az első munkafázist, amelynek lényege az összetevők gondos felaprítása, és egy asztalon való csinos elhelyezése, úgy, hogy minden egyes tétel végül külön kis tálkában foglaljon helyet.
Ehhez nem is volt szükségem másfajta segédeszközre, mint egy nagyobbfajta vágódeszkára, egy éles késre, nyolc vagy kilenc kis tálkára, esetleg tizenegyre, ha valamit eltévesztenék, illetve ha a korábban kikészítettek valamiért kicsinek, vagy épp ellenkezőleg, túl nagynak bizonyulnának (mint ahogy az a későbbiekben elő is fordult). 
De mindenekelőtt előmelegítettem a sütőt 180 fokra, ahogyan a használati utasítás is rögtön az elején javasolta, s így az végül csupán 39 percig ment tiszta erőből üresen. Hát mit csináljak, ha lassabban aprítok – egyelőre –, mint némely Bocus d´Or-nyertes főszakács…
Mivel a sorrendet a segédlap a végrehajtó személyzet belátására bízza, először a hagymát, azután a zöldhagymát (szerintük újhagyma, de ezen nem vesztünk össze az élettelen, fényes felületű papírral), majd a szárított paradicsomot aprítottam fel. (Ez utóbbi nem nagy élvezet, képes ráragadni a késre, aztán meg szerteszét ugrál a konyhában – de azért a kis darabok többségét végül sikerült egy kis tálba beterelnem.)
Ezután jött a nagy pacsni darált csirkemell vagy mi az, számomra állagában inkább durván darált padlizsánkrémnek tűnt, de utóbb az ízével bizonyított, s így rendben is volt.
Maradt még a lenmagliszt, bármi is legyen az (akár őrölt borsnak is nézhetné a nálam tájékozatlanabb szakácstanuló), valamint a számomra ezt helyettesítő zsemlemorzsa (mindközönségesen prézli). Végül pedig az utasításnak megfelelően lereszeltem a cukkinit.
Ezzel az első fotóval meg is voltam, jöhetett a második, a „húspogácsa elkészítése” képaláírást viselő. Eszerint a darált húst, vagy amit akként címkéztek fel, egy nagy tálban kellett elhelyezni, mielőtt a többi alkatrészt hozzáadnánk, s az egészet egységes masszává összekevernénk. Én persze – hülye diétámnak megfelelően – kettéosztottam a dobozban lelt húskupacot, s két nagy tálban, vagyis mélytányérban helyeztem el az így nyert két féladagot. Ezekhez kevertem az utasítás szerinti mennyiségek felét, s az egyik, az én adagom esetében a lenmaglisztet prézlivel (és semmiképp sem liszttel!) helyettesítettem. (Ha valaki esetleg elkövetné azt a végzetes hibát, hogy csupán a hasonló név miatt ennél a fázisnál egyszerű búzaliszttel próbálkozik, ne tegye, mert undok folyékony masszát kap, amelyet később hiába is próbálna fasírt alakúra formázni. Pedig mint azt a későbbiekben a figyelmes olvasó is megláthatja, ez lesz a végrehajtandó feladat. De térjünk egyelőre vissza jelenlegi munkafolyamatunkhoz!)
Még mindig csak a második fotónál járunk, s a feladat a következő: a hagyma felét és a többi alapanyagot, kivéve a szárított paradicsomot és a kölest öntsük össze, rá a darált húsféleségre, majd, idézem: „a cukkini levét kinyomkodjuk és ezt is hozzáadjuk”. 
Tekintve, hogy az idézet betűhű, és nem változtattam a központozáson sem, a magyar nyelv idevágó szabályai szerint, amelyek az egymásra vonatkoztatást a szavak szomszédos elhelyezésével nyomatékosítják, én ezt a fázist is végrehajtottam. Vagyis kinyomkodtam a cukkini levét, és azt hozzáadtam a már megsózott-megborsozott, előzőleg összekevert masszához, s így kevertem tovább, gondosan félretéve magát a reszelt cukkinit. 
Ahogyan azt a harmadik fotó ábrázolja, és lágy szavakkal is ecseteli, ezután az egységes masszából tenyérnyi gömböket formáztam – esetünkben persze kétféléket, a lenmagliszteseket és a prézliseket, de más, plusz hákliktól nem gyötört felhasználók persze ezen a ponton könnyített gyakorlatot, csupán egyféle gombócok elkészítését kapják házi feladatul. Ám mindkét esetben azonos számú, mintegy hat még lágy, de formáját mégis határozottan megtartani képes tenyérnyi (kislánytenyérnyi, ami azt illeti) gombóc születik, melyeket tűzálló edénybe, mondjuk tepsibe helyezünk. Jénai tál esetében nem árt ennek fenekét kikenni (itt hangsúlyozottan a tálról van szó). Belülről teflonnal bevont fémtepsi esetében a kenés művelete elhagyható, a kenőanyag, esetünkben a csekély mennyiségű vaj megspórolható.
Amikor ezzel – alapos keverés és megfelelően gondos gombócformálás után – elkészültünk, a tepsit, illetve az alulról megkent jénait behelyezzük a 180 fokra már réges-rég felmelegített sütőbe, s ott legalább 28–30 percig csukott ajtó mellett tároljuk. Közben be-benézhetünk a kivilágított melegítőtérbe, hogy megfelelő mértékben pirulnak-e a gömbölydedre formált gombóckák, s ha igen, boldogan dohányozhatunk – persze csak kint, a körfolyosó konyha előtti részén.
Illetve, előbb még lenne itt valami. A köles. Ezt a 4. fotó képaláírása szerint egy lábosban – az oda mellékelt fotó szerint pedig egy serpenyőben – kell elkészítenünk, míg a húskeverék sül. Itt az a mondás még, hogy „két evőkanál olívaolajon” pirítsuk meg előbb az apróra vágott hagyma maradékát (egy percig), majd a kölest (nagyjából ugyanannyi ideig), mindkettőt sűrű kavargatás mellett, hogy oda ne égjenek. Hanem a kis műanyagdobozban mellékelt olívaolaj mennyisége csupán alig egy, legfeljebb másfél kiskanálnyi. Most akkor kinek higgyünk – ami engem illet, én a leírásnak, s eszerint adtam hozzá a saját olívaolajunkból, költség-fáradság nem számít alapon. 
Az egy-egy perc kavargatás után az egészet fel kell önteni – és ez már az ötödik fotón látható, illetve az alatt olvasható – mintegy „4,2 dl vízzel”, illetve, ha az illetlenül elfőne, utólagosan még többel. Mindez a művelet állítólag nagyjából 12 percig tart, sőt, ami azt illeti, egészen pontosan, mert akkor kapcsoltam ki a gázt. Tapasztalatom szerint ez épp így volt jó, hiszen a keletkezett mű – amelyet ezután még meg kellett szórnom díszítésként a felaprított szárított paradicsom-darabkákkal – sem túl nedves (vizes), sem túl száraz nem lett, hanem éppen jó, s az eredetileg piciny kölesszemek szépen megduzzadtak, így is növelve vacsoránk volumenét.
Na de mindezzel 12–13 perc alatt végeztem is, miközben az utasítás szerint még tíz perc hiányzott a húsgolyócskák mélybarnára sütésének kiszabott idejéből. 
Mi maradt még ezután? A dohányzás és az ezernyi kis ibrik elmosogatása, azoké is, amelyeket csupán céltalanul összemaszatoltam, de végül nem igazán használtam fel. Meg a két mélytányéré, a vágó- és reszelőeszközöké, meg a különféle deszkáké, amelyeken maga az aprítás zajlott. Meg is voltam ezzel röpke tíz perc alatt.
Ezután kivettem a sütőből a tepsit (meg a jénait), és következett a tálalás (6. fotó). Utána magam is készítettem egy fényképfelvételt, mint ahogy néhányat már korábban, menet közben is.
Nem maradt más hátra, mint a kóstolás, és ennek sikere után a jóízű étkezés. És mindez, mondhatom, gyerekjátéknak bizonyult. Nem is értem, mit lehet erről annyit fecsegni, mint ahogyan azt egyes, saját magukat és konyhai teljesítményüket érdemtelenül a középpontba állítani vágyó háziasszonyok teszik.

Tardos János

Címkék:

 
   

Cikkek, amik még érdekelhetnek

27november
2017

Bízd az idei karácsonyt a KitchenBoxra!

Karácsony, szeretet, család, barátok, jó bulik. És rengeteg vásárlás, főzés. De, hogyan mininalizáljuk a stresszt?
Részletek
20november
2017

4 hetes egészség program Virágh Barbarával!

Az egészséges életmód nem szezonfüggő. A KitchenBox - DietBox segít, hogy jól érezd magad a bőrödben.
Részletek
31október
2017

Íme az eredmények! Főzési és ételrendelési szokások kérdőív

Főzési és ételrendelési szokásokat vizsgáló kérdőívünket rengetegen töltötték ki. Ennek nagyon örültünk, csakúgy, mint az eredményeknek.
Részletek

Newsletter subscribe

Hello Expats! Welcome to Budapest! Enjoy the city and also our unique service.

We deliver delicious and healthy ready to cook meals with all the pre-measured ingredients and easy to follow recipe cards to your doorstep twice weekly.

Sign-up now! We will start soon in English. OR if you wish to give us a try, ask your Hungarian friend to help you out on our Hungarian website.

Cancel

Változás a szállítási napban az augusztus 20-ai ünnep miatt!

Annak érdekében, hogy a tőlünk megszokott minőséget garantálni tudjuk, augusztus 21-én (péntek) szállításunkat szüneteltetjük. Az augusztus 20-i ünnep után az első szállítási nap 2015.08.25. (kedd).

Értem